A regény cselekménye röviden

Nászút

Mihály és Erzsi nászúton vannak Olaszországban. A 36 éves Mihály Erzsit egy jól szituált, biztos egzisztenciájú férjtől, Pataki Zoltántól „szerette el”, és most azt reméli, a feleség segít majd neki „konformizálódni”, és beilleszkedni a „felnőttek” világába. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor első állomásukon, Velencében Mihály a sikátorokban eltéved és csak hajnalban, bortól mámorosan kerül elő. Az esemény folytatásaként Ravennában Mihály újra elszökik, de ekkor óvatosabb, mert hajnalban indul el felfedezni a mozaikokat, hogy ne kelljen megosztania feleségével az élményt, amelyre oly régen vágyott. A városka főterén összefutnak Mihály gyerekkori barátjával, Szepetneki Jánossal, aki az ifjú feleség előtt indokolatlanul faragatlanul viselkedik. Erzsi ezt nehezményezi és nem is érti, hogy lehet konszolidált férjének ilyen barátja, ezért Mihály úgy dönt, elmeséli titokzatos kamasz- és ifjúkorát, melyben Szepetneki mellett fontos szerepet töltöttek be Ulpius Tamás, Ulpius Éva és Ervin. A gimnáziumi és egyetemi évek felidézése azonban nem közelebb hozza az ifjú párt egymáshoz, épp ellenkezőleg, Mihály rájön, hogy soha nem fogja tudni megosztani élményeit feleségével. Erzsi ugyanezt érzi: képtelen lesz Mihályt megérteni és kiismerni. Mihály levelet kap Erzsi első férjétől, melyben biztosítja arról, hogy szívesen támogatja anyagiakkal is az ifjú párt, hogy Erzsinek „mindene meglegyen”. Ezen Mihály felháborodik.

A bujdosó

Mihály Firenzében akaratlanul, de „nem szándéktalanul” magához veszi felesége táskájából az útlevelét és csekk-könyvét, majd egy kisvárosi állomáson, miközben Róma felé igyekeznek, és leszáll egy szendvicsért, „véletlenül” rossz vonatra száll vissza. Erzsi és Mihály útja itt szétválik. Mihályt ösztönei és véletlenszerű események, találkozások vezetik tovább. Kis umbriai városokba megy, egyre zaklatottabban vándorol, és egy éjszaka, miután úttalan utakon mászik fel a közeli hegyre, rosszul lesz és elájul. Másnap kórházban ébred, ahol gondját viselik és segítenek neki felépülni. Megismerkedik Ellesley-vel, az angol orvossal, Millicenttel – a buta, de szép amerikai lánnyal –, akivel Sienába megy, majd onnan visszamenekül Folignoba, ahol megtudja, hogy Ervin Gubbióban él szerzetesként. Meglátogatja régi barátját, akinek elbeszéléséből kiderül, hogy Éva, mindnyájuk kamaszkori szerelme is Olaszországban van. Reggel szinte megtisztulva, újult erővel kel útra Róma felé, mert Ervin szerint folytatnia kell útját és rá kell bíznia magát a véletlenre.

Erzsi eközben Párizsban van egy barátnőjével, és újra belefut Szepetneki Jánosba, akivel intim viszonyba is kerül.

Róma

Rómában Mihály levelet kap bátyjától, amelyben megfeddi felelőtlen viselkedése miatt és elmondja, hogy meggondolatlansága a családjára súlyos anyagi terheket ró, ugyanis Erzsi a házassággal tőkét hozott a családi vállalkozásba, amelyet csak nagyon nagy veszteséggel lehet mozgósítani. A római tartózkodás tele van rejtelmes és titkos jelekkel, amelyek előrevetítik az Évával való találkozását. Összefut Waldheimmel, régi iskolatársával, a népszerű vallástörténésszel, aki gyermeteg és mohó életmódjával először csodálattal, majd rémülettel tölti el. Az amerikai archeológiai intézet jelmezbáljába megy vele, ahol egy villanásnyi időre megpillantja Évát, de azonnal el is tűnik a szeme elől.

Pataki Zoltán Párizsba megy, hogy Erzsit visszaszerezze. Találkoznak is, de Erzsi bizonytalankodik, mert még mindig Mihályt szereti.

A pokol kapuja

Az Évával való futólagos találkozás újra életre kelti emlékeit, az Ulpius-házban töltött éveket, a fiatalságát, és Tamással kötött szoros barátságának nosztalgiája is eluralkodik rajta. Bűntudata van, amiért nem lett öngyilkos Tamással együtt, bár ezt a „nagyszerű” tettet együtt tervelték ki. Tamásnak az első közös próbálkozás után a harmadszori kísérlet sikerült, és Mihály azóta úgy érzi, tartozik avval Tamás emlékének, hogy ő is megölje magát.

Újra találkozik Szepetnekivel, aki egy „üzletet” ajánl neki. Ennek a lényege az, hogy pénzt kap azért, ha lemond Erzsiről, aki így visszamehet volt férjéhez, Mihály pedig egyre súlyosbodó anyagi gondjait megoldhatja. Először sértődötten elutasítja, később elfogadja az ajánlatot. Erzsitől levelet kap, amelyben arra kéri, találkozzanak. Találkozásukkor kiderül, Erzsi tudott az „üzletről”, és azt is tudja, volt férje így akarta férjét tőrbe csalni, hogy Mihályt bemocskolják és Erzsi visszamenjen Pataki Zoltánhoz. Boldogan és mámorosan együtt töltenek egy éjszakát, de mindketten tudják, nem lehet folytatása.

Éva váratlanul beállít Mihályhoz, tudósítja őt Ervin haláláról, és utalást tesz rá, hogy Tamásnak ő segédkezett harmadik, sikeres öngyilkosságánál. Mihályt az emlékek és Éva megjelenése arra késztetik, hogy ő is Tamás után megy és öngyilkosságot követ el. Kéri a nőt, hogy az ő öngyilkosságánál is asszisztáljon és ki is tűzik az időpontot. Azon a szombati napon azonban, amikor meg kellene halnia, beállít Vannina, a kis tenyérjós-cselédlány, akit Szepetneki mellett ismert meg, és invitálja kisfia keresztelőjére, mert korábban megígérte neki a keresztapaságot. Mihály elmegy a keresztelőre, ahol leitatják és csak másnap reggel ébred fel, amikor már az Évával való találkozás időpontja rég elmúlt. Otthon megtalálja Éva levelét, amelyben közli, hogy nem jön el, mert szerinte Mihályt „nem illeti meg” Tamás halála. Mihály álomba zuhan, melyből apja ébreszti fel, aki azért jött Rómába, hogy hazavigye fiát. Este már vonaton ülnek, és Mihály a vonat ablakán kibámulva azt gondolja, talán most sikerül konformizálódnia, mert nem lehet megszökni: „Mindig ők az erősebbek, a Zoltánok, az apák, a vállalatok, az emberek”.