Mihály szerepei - A Jó Gyermek

Mihály másik szerepei a „Jó gyerek” és a „Tisztességes ember”.  Hamarosan ezek is használhatatlanná válnak számára. Amikor rossz vonatra száll, és más irányba megy, mint felesége, nemcsak a házastársi szerepből lép ki, de családjával szemben is tiszteletlenül jár el, mivel Erzsi jelentős összegű hozománya már a családi vállalkozásba vándorolt, és annak mozgósítása nagy gondot jelentene apjának és fivérének. Millicenttől is pénzt fogad el, amit polgári Personája mélyen megalázónak érez, az Árnyékszemélyiségéből felszínre törő impulzus azonban örömmel és mohón elfogadtatja vele. A felelőtlenségre épp Tivadar figyelmezteti – a család fekete báránya, a „jókedvű vivőr” –, aki levelében nem kevés elégtételt érezve most a „jó fiú” szerepében feddi meg Mihályt, és komoly lelkifurdalást ébreszt benne idős apjuk egészségi állapota iránt is, de ez sem akadályozza meg abban, hogy folytassa magányos utazását. 

Pedig főhősünk a példamutató gyerek volt, aki ha kamaszos kilengéseket mutatott is, otthon mindig megpróbált megfelelni az elvárásoknak. Míg az Ulpius-házban kiéli minden nonkonformista hajlamát, ahogy hazaér, felveszi a jól bejáratott „álarcot”. Hogy ez mekkora belső konfliktust okoz neki, arra a legjobb példa beteges „pirulása”, ami minden alkalommal jelentkezik, amikor a családdal asztalhoz ülnek. A közös ebédek alól felmentést kap, hogy a kínos szituációt feloldják, Mihályban a „veszendőség-érzés” azonban megmarad, sőt fokozódik. Az Ulpius-házban már nemcsak véres királydrámákat játszanak el, de rákapnak az ivásra is. Mihály minden nap újra elhatározza, hogy nem iszik többet, de képtelen rá. Kettős életet él, szinte meghasonlottan. „Úgy éreztem, hogy véglegesen kihullok abból, ami a rendes emberek rendes élete, és amit apám elvárna tőlem. Ezt az érzést, minden szörnyű lelkiismeret-furdalás dacára, nagyon szerettem. Ebben az időben szinte bujdostam apám elől”. A szülői elvárásoknak a felszínen továbbra is megfelel, egyetemre megy, de ezt az időszakot úgy tekinti, mint „néhány évi haladékot”, amely alatt felmentést kap az elkerülhetetlen felnőtt lét alól. Hogy milyen mélyen érinti őt az apai ideáloknak meg nem felelés, arra többször is van utalás: „Sokat ittam, és közben keseregtem apám miatt, kilátásaim miatt, az ifjúság rettenetes szomorúsága miatt”. Mihály, akárcsak a Jó Férj, úgy a Jó Gyerek szerepében sem mondható sikeresnek. A felvett maszk nem segíti őt a társadalmi beilleszkedésben, hanem megbetegíti. A regény végén „megtérése” is egy olyan kompromisszumon alapszik, amely átmeneti és sejthetően hamarosan újabb menekülésre készteti: „Megkísérli azt, ami tizenöt éven át nem sikerült: konformizálódni”.